A Tigris és a kakas (laoszi népmese)
Élt egyszer egy kakas egy kis falu közelében az erdõben. Amikor beesteledett, kukorékolni kezdett egyfajta hangon, pirkadatkor megint kukorékolásba fogott egy másfajta hangon, s amikor már egészen megvirradt, ismét más módon kukorékolt. Egy napon arra járt a tigris és megkérdezte tõle:
- Miért hivalkodsz a hangoddal? Minden este és reggel olyan Iármát csapsz, mintha halálodra készülnél. Senkit sem hagysz nyugodtan aludni.
Erre a kakas azt válaszolta a tigrisnek:
- Semmit sem értesz. Azért kukorékolok. hogy mindig figyelmeztessem a falu alvó lakóit, hogy meddig kell aludiuk, mikor kell felébredniük, munkához fogniuk, hogy a betevõ falatot megkeressék.
- Ugyan már ne légy ilyen ostobán nagyképû és kérkedõ! Mert mire jó a kukorékolás? Hitvány egy állat vagy, csak nyugtalanítod az embereket, megtöröd a csendet, a mély álomban alvók nvugalmát. Fülük, fejük fáj már a te idegesítõ rikácsolásodtól. Most azonban nyomban szét is téplek!
- Tigris! Ne pusztíts el elhamarkodottan. Légy nagylelkû és engedj szabadon. Hagyd meg az életemet, hogy a falu parasztjainak hasznára lehessek. Ha nem kukorékolok többet, hogyan fogják megtudni, hogy mikor kell munkába állniuk? Mert jól figyelj: amikor elõször kukorékolok, a falusiak azt mondjak egymásnak: "Ideje lefeküdni. nemsokára leszáll az este." Amikor másodszor kukorékolok a parasztok felébrednek felélesztik a tüzet, felteszik a rizst párolni és a reggeli étkezéshez készülõdnek. Harmadik kukorékolásomra pedig az emberek egybõl tudják, hogy hamarosan egészen kivilágosodik, s ideje munkába menniük.
Az alvó falusiak amikor meghallották a kakas hangját amely a virradat közeledtét jelezte, felébredtek, felkeltek. Munkába igyekezve az erdõ szélén megpillantották a tigrist, amint éppen arra részült, hogy megragadja a számukra annyira értékes kakast. A parasztok egymáshoz futottak segítségért, összefogtak, kihegyezett botokkal körbefogták és megölték a tigrist.
- Részletek
- Kategória: Népmesék
Élt egyszer egy kakas egy kis falu közelében az erdõben. Amikor beesteledett, kukorékolni kezdett egyfajta hangon, pirkadatkor megint kukorékolásba fogott egy másfajta hangon, s amikor már egészen megvirradt, ismét más módon kukorékolt. Egy napon arra járt a tigris és megkérdezte tõle:- Miért hivalkodsz a hangoddal? Minden este és reggel olyan Iármát csapsz, mintha halálodra készülnél. Senkit sem hagysz nyugodtan aludni.
Erre a kakas azt válaszolta a tigrisnek:
- Semmit sem értesz. Azért kukorékolok. hogy mindig figyelmeztessem a falu alvó lakóit, hogy meddig kell aludiuk, mikor kell felébredniük, munkához fogniuk, hogy a betevõ falatot megkeressék.
- Ugyan már ne légy ilyen ostobán nagyképû és kérkedõ! Mert mire jó a kukorékolás? Hitvány egy állat vagy, csak nyugtalanítod az embereket, megtöröd a csendet, a mély álomban alvók nvugalmát. Fülük, fejük fáj már a te idegesítõ rikácsolásodtól. Most azonban nyomban szét is téplek!
- Tigris! Ne pusztíts el elhamarkodottan. Légy nagylelkû és engedj szabadon. Hagyd meg az életemet, hogy a falu parasztjainak hasznára lehessek. Ha nem kukorékolok többet, hogyan fogják megtudni, hogy mikor kell munkába állniuk? Mert jól figyelj: amikor elõször kukorékolok, a falusiak azt mondjak egymásnak: "Ideje lefeküdni. nemsokára leszáll az este." Amikor másodszor kukorékolok a parasztok felébrednek felélesztik a tüzet, felteszik a rizst párolni és a reggeli étkezéshez készülõdnek. Harmadik kukorékolásomra pedig az emberek egybõl tudják, hogy hamarosan egészen kivilágosodik, s ideje munkába menniük.
Az alvó falusiak amikor meghallották a kakas hangját amely a virradat közeledtét jelezte, felébredtek, felkeltek. Munkába igyekezve az erdõ szélén megpillantották a tigrist, amint éppen arra részült, hogy megragadja a számukra annyira értékes kakast. A parasztok egymáshoz futottak segítségért, összefogtak, kihegyezett botokkal körbefogták és megölték a tigrist.
Megjegyzések